Az Új Pedagógiai Szemle online kiadásában olvastam egy nagyon érdekes cikket Főző Attila László tollából.
A szerző a számítógépekkel támogatott iskolai oktatásról ír, bemutatja a szinkrón és aszinkrón tanulás előnyeit és hátrányait, miközben átfogó képet nyújt arról, hogy milyen problémákkal kell számolni, ha az ember ezeket az eszközöket és módszereket szeretné alkalmazni.
Az általa „internetpedagógusként” említett tanárokat „dzsungelharcosokhoz” hasonlítja, mert jelenleg a tanárképzésben a tanárszakos hallgatóknak nem adnak olyan ismereteket, amelyek segítenék a munkájukat. (nincs például igazán ezekre az eszközökre kidolgozott módszertan) A továbbképzéseken sem jobb a helyzet. Ahogy a szerző írja: „Ma még a szerencsén múlik a tanárjelöltek találkozása az információs és kommunikációs technológiával, illetve annak pedagógiai, szakmódszertani vonatkozásaival.”
Ezen túl bemutatja azokat az alapvető kollaborációs eszközöket, amelyek az iskolában hasznosan alkalmazhatók és ír néhány sikeres magyarországi projektről is.
Ajánlom nektek a cikket elolvasásra. Én érdekesnek találtam!