Hogy ezt miért írom? Hát csak azért, mert az egyik tanítványommal beszélgettem, és nagyon elgondolkodtatott.
Ezt a tanítványomat már lassan két éve tanítom live-online németre, és szeret így tanulni. Nagy lelkesedésében úgy döntött, hogy a német mellett angol szintentartó órákat is szívesen venne. De én ugye nem tanítok angolt, ezért úgy döntött, hogy keres magának egy live-online nyelvtanárt. Szokásához híven gyorsan a tettek mezejére lépett, és nagy lelkesen leveleket írt régi tanárainak (magán, nyelviskolai, iskolai), hogy ő így szeretne tanulni, vajon vállalnák-e. Hát nem vállalták.....
Általában azt se tudták, mi lehet ez – de nem is érdekelte őket. Volt, aki azt mondta, hogy ő már nem akar új dolgokat megtanulni. És szinte mindenki hozzátette az érveihez azt, amiről tegnap már írtam, azaz, hogy ő csak személyes kapcsolaton keresztül tud tanítani.
Nézzük az első dolgot. Azt, hogy van, aki nem akar új dolgokat tanulni. Még 30-35 évesen sem. Nekem 57 éves, német szakos anyukám van – de leült velem a gép elé, és elmagyaráztatta magának, hogy hogyan működik ez a fajta oktatás. És most, hogy nyugdíjas lett, azon gondokodik, hogy nem is lenne rossz így tanítani, vagy legalább egy két távoktatási feladatsort összerakni. Több mint 30 éves tapasztalattal biztos, hogy klassz feladatokat fog készíteni.
A másik dolog a személytelenség. Az előző blogban is írtam róla, hogy a live-online nyelvoktatás nem személytelen! A mikrofon másik oldalán nem robot, hanem élő ember ül, aki bizony ugyanúgy meg tudja nyaggatni a nyelvtanulót a cél érdekében, mint hagyományos módon oktató kollégája. A módszertani tudás sem vész el attól, hogy nem az íróasztal két végén ücsörgök a tanítvánnyal.
Általában pedig azon csodálkozom, hogy ha valakinek ideje is és kapacitása is lenne a tanításra, miért utasít vissza egy ajánlkozó lelkes tanítványt csak azért, mert a mód, ahogy az tanulni akar, új és szokatlan?!
Vajon a 2.-at és a 3.-at is visszautasítja majd? Vagy kivárja, amíg egyáltalán nem lesznek jelentkezői, mert a diákok inkább a kényelmes és hatékony live-online tanulást választják?
Ezt a tanítványomat már lassan két éve tanítom live-online németre, és szeret így tanulni. Nagy lelkesedésében úgy döntött, hogy a német mellett angol szintentartó órákat is szívesen venne. De én ugye nem tanítok angolt, ezért úgy döntött, hogy keres magának egy live-online nyelvtanárt. Szokásához híven gyorsan a tettek mezejére lépett, és nagy lelkesen leveleket írt régi tanárainak (magán, nyelviskolai, iskolai), hogy ő így szeretne tanulni, vajon vállalnák-e. Hát nem vállalták.....
Általában azt se tudták, mi lehet ez – de nem is érdekelte őket. Volt, aki azt mondta, hogy ő már nem akar új dolgokat megtanulni. És szinte mindenki hozzátette az érveihez azt, amiről tegnap már írtam, azaz, hogy ő csak személyes kapcsolaton keresztül tud tanítani.
Nézzük az első dolgot. Azt, hogy van, aki nem akar új dolgokat tanulni. Még 30-35 évesen sem. Nekem 57 éves, német szakos anyukám van – de leült velem a gép elé, és elmagyaráztatta magának, hogy hogyan működik ez a fajta oktatás. És most, hogy nyugdíjas lett, azon gondokodik, hogy nem is lenne rossz így tanítani, vagy legalább egy két távoktatási feladatsort összerakni. Több mint 30 éves tapasztalattal biztos, hogy klassz feladatokat fog készíteni.
A másik dolog a személytelenség. Az előző blogban is írtam róla, hogy a live-online nyelvoktatás nem személytelen! A mikrofon másik oldalán nem robot, hanem élő ember ül, aki bizony ugyanúgy meg tudja nyaggatni a nyelvtanulót a cél érdekében, mint hagyományos módon oktató kollégája. A módszertani tudás sem vész el attól, hogy nem az íróasztal két végén ücsörgök a tanítvánnyal.
Általában pedig azon csodálkozom, hogy ha valakinek ideje is és kapacitása is lenne a tanításra, miért utasít vissza egy ajánlkozó lelkes tanítványt csak azért, mert a mód, ahogy az tanulni akar, új és szokatlan?!
Vajon a 2.-at és a 3.-at is visszautasítja majd? Vagy kivárja, amíg egyáltalán nem lesznek jelentkezői, mert a diákok inkább a kényelmes és hatékony live-online tanulást választják?