Ha esetleg nem tudjátok, mi az a CeBIT, akkor elmondom, hogy ez a világ egyik legnagyobb informatikai és információtechnológiai vására, amelyet 1986 óta rendeznek meg rendszeresen Hannoverben.
Nos, az odaút azonkívül, hogy Göttingenben egy órát kellett várnom (szombat lévén nem volt csatlakozás) és hogy az ICE teljesen tele volt, nem volt izgalmas. Megérkezvén először be kellett tájolnom magam, de ez nem volt nehéz, mert mentem a tömeg után. El is jutottam a nyugati 1-es kapuhoz és be is mentem. Olvastam is, mondták is, hogy a CeBIT nagy, de az ugye egy dolog. Ott lenni és átélni meg egy másik Így lelkesen levettem a kabátom az első csarnokban (ami csak nekem volt első, amúgy a 13-as számot viselte), hogy akkor most körülnézek. 9-kor értem oda, 10-kor volt találkozóm a Netviewer Akadémia képviselőjével és a kolléganőkkel a 2. csarnokban.
A harmadik csarnokon átsétálva jöttem rá, hogy ez itt nem a Learntec (egy csarnok majdnem nagyobb volt, mint az egész Kongresszusi Központ Karlsruheban...és összesen azt hiszem van belőlük 26 db) és nekem igenis szükségem lesz a kabátomra. Így újra átrohantam a 3 csarnokon, hogy visszaszerezzem a ruhatárból.
Ezután kiderült, hogy segítség nélkül nem fogom kitalálni, hol a 2. csarnok, és az információhoz fordultam. Kaptam egy papírt, meg azt a szóbeli segítséget, hogy itt ki, aztán jobbra....Ja persze. Természetesen elkeverdtem.
Aztán szerencsére megláttam, hogy vannak buszok is (három vonalon járnak!!, amiről az információnál ülő egyetemista kislány egy szót se szólt), azt viszont nem írták ki, hány percenként várhatók. Így egyet lekéstem, mivel épp elindultam a másik megállóba. Nagy nehezen elértem a 2. csarnokhoz, ahol természetesen nem volt meg a C63-as stand. Ismét az információhoz fordultam, aki a saját papírján sem találta. De a CeBIT nem véletlenül informatikai vásár, gond egy szál se – beírta a keresett standjelzést és a nevet a gépébe, az pedig kiadta, hogy a Netviewer standja a 3-as csarnokban van. (nem tudom, hogy a netes infóanyagban miért mégis a kettesben jelölték be....) A hölgy nevetve mondta, hogy nem én vagyok az első, aki így járt. Én nem találtam annyira viccesnek, ugyanis már jó egy órája keveregtem.
10 helyett negyed 11-re értem oda a találkozóra. Az vigasztalt csak, hogy a kolléganőimnek ez még ennél is később sikerült...
Szóval a CeBIT nálam nem kapott jó osztályzatot, ami a szervezést és az információs szolgálatot illeti. A többiről majd legközelebb írok.
Nos, az odaút azonkívül, hogy Göttingenben egy órát kellett várnom (szombat lévén nem volt csatlakozás) és hogy az ICE teljesen tele volt, nem volt izgalmas. Megérkezvén először be kellett tájolnom magam, de ez nem volt nehéz, mert mentem a tömeg után. El is jutottam a nyugati 1-es kapuhoz és be is mentem. Olvastam is, mondták is, hogy a CeBIT nagy, de az ugye egy dolog. Ott lenni és átélni meg egy másik Így lelkesen levettem a kabátom az első csarnokban (ami csak nekem volt első, amúgy a 13-as számot viselte), hogy akkor most körülnézek. 9-kor értem oda, 10-kor volt találkozóm a Netviewer Akadémia képviselőjével és a kolléganőkkel a 2. csarnokban. A harmadik csarnokon átsétálva jöttem rá, hogy ez itt nem a Learntec (egy csarnok majdnem nagyobb volt, mint az egész Kongresszusi Központ Karlsruheban...és összesen azt hiszem van belőlük 26 db) és nekem igenis szükségem lesz a kabátomra. Így újra átrohantam a 3 csarnokon, hogy visszaszerezzem a ruhatárból.
Ezután kiderült, hogy segítség nélkül nem fogom kitalálni, hol a 2. csarnok, és az információhoz fordultam. Kaptam egy papírt, meg azt a szóbeli segítséget, hogy itt ki, aztán jobbra....Ja persze. Természetesen elkeverdtem.
Aztán szerencsére megláttam, hogy vannak buszok is (három vonalon járnak!!, amiről az információnál ülő egyetemista kislány egy szót se szólt), azt viszont nem írták ki, hány percenként várhatók. Így egyet lekéstem, mivel épp elindultam a másik megállóba. Nagy nehezen elértem a 2. csarnokhoz, ahol természetesen nem volt meg a C63-as stand. Ismét az információhoz fordultam, aki a saját papírján sem találta. De a CeBIT nem véletlenül informatikai vásár, gond egy szál se – beírta a keresett standjelzést és a nevet a gépébe, az pedig kiadta, hogy a Netviewer standja a 3-as csarnokban van. (nem tudom, hogy a netes infóanyagban miért mégis a kettesben jelölték be....) A hölgy nevetve mondta, hogy nem én vagyok az első, aki így járt. Én nem találtam annyira viccesnek, ugyanis már jó egy órája keveregtem.
10 helyett negyed 11-re értem oda a találkozóra. Az vigasztalt csak, hogy a kolléganőimnek ez még ennél is később sikerült...
Szóval a CeBIT nálam nem kapott jó osztályzatot, ami a szervezést és az információs szolgálatot illeti. A többiről majd legközelebb írok.
