Hogy én hogyan szereztem a diákjaimat, azt már megírtam egy korábbi bejegyzésben. Mivel én külföldön vagyok, az egyetlen lehetőségem a diákok szerzésére az internet volt és maradt. A nyelviskolám főoldala fent van a Lingvico-portálon, onnan rámtalálhatnak az érdeklődők.
A saját oldalam hirdetem a neten is mindenfelé, amerre tudom – onnan is jönnek tanulók. Aki Magyarországon él, annak talán könnyebb dolga van a tanítványszerzéssel.
Ha otthon lennék, akkor a házhozjövő tanítványaim közül is „átállítanám” a netes tanulásra azokat a tanítványaimat, akik írásbeli vizsgákra készülnek. Miért? Mert a levélíráshoz nem tanárhoz kell járkálni hetente 2X2 órában, hanem otthon sok-sok levelet kell írni, rengeteg tesztet meg kell oldani. A tanár szerepe kizárólag az ellenőrzés. Ezt pedig kiválóan meg lehet oldani online, ha a tanuló is nyitott rá. És miért ne lenne nyitott, ha kevesebb pénzébe kerül, de hatékonyabb, mint az órára mászkálás?
Itt felmerülhet bennetek a kérdés, hogy „jó, jó, de így kevesebb pénzt kapok”. Ez nem feltétlenül így van. Mert távoktatási online diákból többet is lehet vállalni, és a heti 2x2 óra alatt akár 2-3-4 diák haladását is tudom követni. Ha egyszer összeraktam a gyakorlóanyagokat, akkor utána ez már nem annyira nagy munka.
A „házi” tanítványokat érdemes arról is megkérdezni, nem próbálnák-e ki a live-online tanulást. Lehet, hogy sokan örülni fognak a lehetőségnek, ha egyszer kipróbálhatták. Nem mindegy ugyanis, hogy Budapest XXII. kerületéből utazom hetente 2X az I. kerületbe munka után (saját tapasztalat, én ezt csináltam középiskola után, amikor felvételire készültem), vagy leülök a gépem elé - és hajrá. Ugyanez érvényes egy kis falura. Bebuszozom a városba, vagy kiteszem a wifis laptopom a virágoskertembe és ott tanulok......
Lehetőségek vannak, csak élni kell velük, és meg kell mutatni őket a tanítványoknak is. Maguktól nem biztos, hogy rájönnek, mi a jó nekik. (bár van, aki igen...)
